(Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó... Én is türelmetlenül várom kedvenc sorozataim, a Tűzvonalban és a Róma legújabb epizódjait, ezért maximálisan meg tudom érteni kedves olvasóim csalódottságát, amiért az előzetesen beígérthez képest több napot csúszok digitális emlékirataim újabb darabkájának közzétételével. Ráadásul az Opera megette a félig megírt cikket, így most emlékezetből próbálom újraalkotni. Íme...)

A pop-rock műfajjal szembeni ellenérzéseim tízes éveim elejére jócskán enyhültek. Már volt néhány idétlen sláger, amit előszeretettel dúdoltam, sőt az 1986-os zánkai úttörőtábor rádióadásában két hangos "Előre!" köszöntés között volt bátorságom a Dolly Roll "Arrivederci Amore" című már akkor is enyhén ciki nótáját kérnem a stúdiós pajtástól. (Ezt a dalt napjainkban gyakran előadom különböző karaoke-val súlyosbított bulikban, állítólag kítűnően tudom utánozni/parodizálni Flipper Öcsi elcsukló hangját...) Az aktuális trendektől már a 80-as évek közepén is menthetetlenül lemaradtam, e téren soha nem tudtam lépést tartani, kivéve talán a 90-es évek mámoros első felét, de erről majd később mesélek. Az emlékezetes zánkai táborban egyébként a "Live is life" (Opus) volt az abszolút sláger, postaosztáskor kórusban ordították a srácok, hogy "LEVELET KAPTAM LÁJF!" :) Emellett a Michael Jackson és Lionel Richie vezette sztárparádé által előadott "We are the world", a Modern Talking és a Bad Boys Blue számai, valamint az úttörővezetők által előadott pol-beat dalok jelentették a három hetes táborozás zenei alapélményét.

Zenei kollekcióm örvendetesen gyarapodott, mivel Jugoszláviában élő keresztanyám számos Modern Talking- és Opus-lemezzel ajándékozott meg. Egyszer egy Michael Cretu-kazettát is kaptam, a mai napig szeretem a zenéjét. A kazetta azóta már elkopott, de nemrég sikerült letöltenem egy "Best of..." kollekcióját. (Enigma néven futott projektjéről talán többen ismerhetik...) Egyszer tévedésből egy AC/DC lemezt (Flick of the Switch) is hozzájutottam, csak évekkel később tudtam értékelni :)

Az iskolai énekórákon a legtöbbször szenvedtem, egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a Kodály-módszer szabta keretekkel (vagyunk így ezzel egy pár millióan az országban...). Sem a kórusban való, sem az osztály előtti inkvizíciós jellegű éneklés nem feküdt nekem, legtöbbször idétlenkedésbe és rendbontásba fulladt az óra. Egyetlen egy alkalomra emlékszem, amikor jól éreztem magamat énekórán: Rapatyi Marika néni (remélem, jól emlékszem a nevére), egy fiatal énektanárnő zongorakísérettel énekeltette velünk az "Old Black Joe" című néger balladát, és megengedte, hogy a padon dobolva próbáljak valami ritmust adni a dalnak. Akkor fogott meg először a ritumusos zenei kíséretben rejlő varázslat, amely minden populáris zene alapja.

Ezidőtájt kezdtük el a zenélésnek csak legnagyobb jóindulattal nevezhető szobai zajkeltést barátaimmal. Az alattunk lévő lakásban lakó Juhász Laci és a szomszéd lépcsőházban lakó Gyalog Peti voltak első "zenésztársaim", erősen idézőjeles formában. Eleinte a klasszikus 1982-es Humorfesztivál-kazettán (Markos-Nádas, Nagy Bandó, stb.) felbuzdulva mi is humoros dolgokat próbáltunk alkotni és magnóval rögzíteni: vicceket mondtunk a szalagra, fiktív focimeccseket közvetítettünk, híradót és Kék fényt rendeztünk. Később áttértünk a különböző "feldolgozások" és "saját szerzemények" rögzítésére. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy ketten-hárman, néha többen a magnó köré ültünk (a felvételbe belehallatszott a szobában lévő díszmadarak rikácsolása is), és halandzsa szöveggel kórusban elvonyítottuk az eszünkbe jutó külföldi slágereket. Ahogy mutálni kezdtünk, a hangzás egyre ijesztőbb lett... A "Lájfiszlájf" és a "Víárdövőrd" természetesen előkelő helyen szerepelt a repertoárban, de az iskolában tanult nép- és mozgalmi dalok is áldozatául estek alkotói tevékenységünknek, olykor enyhén-erősebben trágár átköltött szöveggel. Hangszerparkunk megfelelt az újpalotai lakótelep realitásainak: egy szovjet gyártmányú, iszonyatosan nyekergő hangú játék orgona, egy édesanyám kolléganőjétől kölcsönkapott behangolatlan gitár (azt sem tudtam, hogyan kell behangolni, hát még játszani rajta!), bőrszékekből kialakított dobok (fa kötőtűk voltak a dobverők), a cineket helyettesítő súlyzó (szép csilingelő hangja volt) és egyéb, a lakásban fellelhető tárgyak voltak a zajkeltő eszközeink. Az így felvett kazettákat saját tervezésű borítókkal láttuk el, és a toleránsabb osztálytársakkal (elsősorban lányokkal) igyekeztünk meghallgattatni. Általában udvariasan visszaadták egy-két nap múlva, és próbáltak bennünket úgy biztatni, hogy azért ne sértsenek meg nagyon. Első plátói szerelmem, Lengyel Heni volt a leghálásabb hallgatóság, ráadásul neki kiemelkedően jó zenei ízlése volt, mivel a nálunk egy évvel idősebb nővére, Ági Pink Floydot és Level 42-t hallgatott (ezekhez a zenékhez akkoriban hozzájutni is nehéz volt, és egyáltalán nem volt tipikus dolog ez egy újpalotai általános iskolástól).

Az iskolai bulikban mi, fiúk általában "majomszigetet" alkottunk, és csak a néhány lassú szám erejéig mertünk a nekünk tetsző lányokkal táncolni. A Sigue Sigue Sputnik csörömpölésére általában berohantunk valamiféle kezdetleges pogót előadni. Ez a balatonvilágosi nyári táborban csúcsosodott ki: két sor srác felállt egymással szemben, az egy sorban lévők megfogták egymás vállát, és heves lábemelgetés (kvázi rugdosás) közepette elindultak a másik sor irányában. Amelyik sor át tudott gázolni a másikon, azé volt a kétes értékű dicsőség. Súlyos sérülés szerencsére soha nem volt, és általában a nyolcadikosok nyertek...

Általános iskolai osztálytársaim körében számos popzenei stílus hódított, így nem voltak ritkák a majdnem tettlegességig fajuló ízlésbeli viták. Az osztályban egyaránt megtalálhatóak voltak a Modern Talking, a Depeche Mode, Michael Jackson, a Duran Duran, a Wham és a Europe rajongói is. Néhányan egészen különleges zenei ízléssel rendelkeztek, amelyre a mai napig emlékszem: Fazekas Laci például kőkemény metálos volt (ez 13-14 évesen akkoriban még nem volt túl jellemző), Harrer Ákos a Queen-ért lelkesedett, Koleszár Emőke a KFT-t szerette, Éliás Anikó pedig az Edda Művek és a Bon Jovi rajongója volt. Ezt a palettát színesítettem tovább, amikor 14 évesen Beatles-rajongó lettem...

Címkék: zene pop rock pink floyd ac/dc michael jackson duran duran iskola beatles edda metal enigma modern talking heavy metal roll róma pogo opus queen balatonvilágos karaoke dolly kft nyári tábor tűzvonalban újpalota dolly roll általános iskola hogyan nem lettem rocksztár arrivederci lionel richie zánka amore úttörőtábor flipper öcsi live is life we are the world bad boys blue pol beat humorfesztivál szobai zenélés lengyel henrietta lengyel heni lengyel ági lengyel ágnes level 42 wham metálos fazekas laci fazekas lászló harrer ákos koleszár emőke arrivederci amore rapatyi marika néni rapatyi mária old black joe kodály módszer éliás anikó edda művek sigue sigue sputnik michael cretu majomsziget

A bejegyzés trackback címe:

https://bukottrockzenesz.blog.hu/api/trackback/id/tr29252703

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zitty 2007.12.05. 12:58:28

Hali! Mivel itt az új bejegyzés, jelentkezem, mint a Clya által beígért új olvasó. Várom a folytatást......

sergei 2007.12.05. 22:01:37

Most úgy kommentelnék valami értelmeset meg vicceset, de nem jut eszembe semmi! De itt vagyok!

(Ja mégis: Nem az opera ette meg, hanem a blog.hu. Ne írd a blogmotorba a bejegyzést, mert máskor is meg fogja enni. Vörd aztán kopipészt.)

A Róma nagyon jó, én már láttam mindkét évadot (hehe), csak sajnos az HBO úgy döntött, hogy nem folytatják, mert túl költséges, és nem hozta meg a várt nézőszámot.

Bukott Rockzenész · http://b-oldal.blog.hu 2007.12.07. 20:11:22

Hűséges olvasóim (mind a hárman)!

Holnap vizsgázom 20. századi magyar történelemből, ha ezen túl vagyok, semmi akadálya egy újabb bejegyzésnek. Addig is legyetek türelemmel - és még többen :)

Tudjátok: ahogy a Viktor mondta... (Mindenki - hozzon - magával - még - egy - embert!)

clya 2007.12.07. 22:30:18

Kedves Bukott Rockzenész,

A vizsgához egy kalappal, majd holnap erőteljesen szorítunk érted. :)
Én már hoztam - magammal - még - egy - embert ;)
Kaphatok jelenleg felmentést???
A vizsgaidőszak felütötte csúfos árnyékát, de a kellemesen megírt sztorik olvasására mindig akad idő ;)

Csak így tovább, és addig is minden jót kívánok,
clya

Haralambosz 2008.05.12. 10:35:54

Hali tibi!
Mostmár tudom mire jó blog-ot olvasni !
Megtalálhatod a régi osztálytársadat!
Mi lett belőled csak nem főerdész?

Bukott Rockzenész · http://b-oldal.blog.hu 2008.05.14. 22:31:05

Toci barátom, elérhetőségeiddel sürgősen jelentkezz a szerkesztőségben :) A 20 éves osztálytalálkozónk az idén esedékes!

haralambosz 2008.05.16. 11:57:08

TIBORC!
A FRANC SEM TUDJA ,HOGY LEHET A SZERKESZŐSÉBE IRNI!?A NEVEM TUDOD A CSALÁD ÉS A VEZETÉK NEVEM KÖZÖTT VAN EGY PONT ÉS A KIS FÖLDIGILSZTA UTÁN MEG EGY HOTMAIL.COM
süti beállítások módosítása