Régóta közzé akartam már tenni az életem oly fontos részét képező rockzenével kapcsolatos élményeimet. Sokat gondolkodtam azon, hogy milyen formában tegyem ezt, végül az internet és a korszellem megmutatta az utat azok felé, akiket esetleg érdekelhet mindaz, amiről írni készülök.

15-től 30 éves koromig aktív zenekari tagként másztam felfelé a zeneiparba (Istenem, de ronda szó!) vezető "szamárlétrán", ahonnan az utolsó előtti fokról visszazuhantam a valóságba.  Zenésztársaim és egyben legjobb barátaim az érvényesülés más útjain indultak el, így manapság kezdetleges házistúdióval rendelkező szobazenészként próbálom megalkotni és megörökíteni azokat a dalokat, amik kikívánkoznak belőlem.

A zenét  - és nem kizárólag a rockzenét - folyamatosan hallgatom, élőben és felvételről egyaránt. Ahogy egy számomra kedves és részben példaképül szolgáló blogon olvastam: "A zene megszabadít önmagamtól, de ezzel megerősít engem. Az élet zene nélkül egyszerűen tévedés, vesződség, száműzetés." Egyébként Nietzsche-től származik az idézet, és a Zenekuckó házigazdája, Levin választotta mottójául.

Ennek a blognak (ezt a kifejezést, sőt magát a jelenséget sem szeretem, de erről majd később) valahogy el kell kezdődnie. Az igazán érdekes és izgalmas dolgok (már ha azok egyáltalán...) ezután jönnek majd.